A céhek fő célja a legkifogástalanabb termékek biztosítása volt

Február 27-én Kónya László ny. történelem tanár előadásra került sor a szatmárnémeti Szent István Kör havonta egy alkalommal megrendezett előadássorozata keretében. A történész a vidékünkön létesült céhekről és mesterségekről, ezek kialakulásáról és az egyes mesterségek ötvöződéséről beszélt a jelenlévőknek.

Egy rendkívül gazdag témakörrel készült Kónya László ny. történelemtanár a Szent István Kör február 27-én, szerda délután megrendezett előadására, éppen ezért a közel jövőben ennek folytatására számíthatnak az érdeklődők és a kör tagjai.

A középkortól egészen a 20. század közepéig a bőrcserző tímárok, a megmunkált bőrből késztermékeket gyártó vargák és csizmadiák Szatmár és Németi legbefolyásosabb és legnépesebb iparos közösségét jelentették. A „Vargák és csizmadiák Szatmáron" című előadás a fent említett, a vidékünkön kialakult iparos közösségekről, ezek működéséről és jellegükről nyújtott átfogó képet mindazoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt.

Szatmár városa az ország egyik legerősebb kézműiparral rendelkező városa volt már a 16. századtól, éppen ezért sok céh alapult meg úgy, hogy jogaikat az uralkodóktól, vagy nemes úrtól nyerték el és saját önkormányzattal működtek.

A céhek a mai napig a legjobban működő civil szervezetek voltak, amelyek nagy gazdasági jelentőséggel bírtak, valamint társadalmi, szociális és kulturális jelleggel is rendelkeztek. Például az árvák és szegények segítésétől kezdve egészen a temetkezésig, minden szociális problémában támogatták a tagokat és a tagok hozzátartozóit.

A varga és csizmadia céhek mellett működtek még vidékünkön többek között fazekas, asztalos, tímár, szűcs, kerékgyártó, szabó, kötélverő, szűrcsapó, ács és kőműves céhek is. Az iparosok és kézművesek társulásainak elsődleges célja az volt, hogy a lehető legkifogástalanabb terméket biztosítsák. Ha a mesteremberek rossz munkát végeztek, komoly büntetést kaptak.

Kónya azt is elmondta, hogy a csizmadiák és a vargák a tímárok közül váltak ki, ugyanis az előbbiek a bőrfeldolgozás mellett másféle lábbeliket is gyártottak. A rendezvény keretében felolvasásra került egy részlet a varga céhek alapítása kapcsán és szó esett a mesterségek ötvöződéséről is.

A mi vidékünkön a céheket 1872-től kezdték felszámolni, de még nem szűntek meg, mint szervezet, csak kötelezték őket arra, hogy iparos társasággá alakuljanak át. Ekkor már sok tiltó intézkedést kivettek a szabályzatból, hiszen ezután az iparosok már dolgozhattak függetlenül és akár kereskedhettek is.